Eléggé szegények voltunk akkoriban...Öt éves, furcsa kislány voltam, nyurga, szókimondó,vad.A fiúk mindig csúfoltak valamivel.Ma sem értem, mivel vontam magamra állandóan a piszkálódásaikat. Valószínű, nem illettem bele a képbe....Karácsonytájt édesanyám és édesapám nagy egyetértésben becipeltek Keszthelyre, hogy most aztán felöltöztetnek annak rendje és módja szerint, nagylányosan, divatosan, tekintettel a hidegre, és a közelgő ünnepre...Kaptam csizmát, kesztyűt, egy gyönyörű, zöld lódenkabátot, és az egészet megkoronázták egy tűzpiros mici /másnéven svájci/ sapkával.Boldog voltam, és vidáman indultam a vasárnapi misére, büszkén virítottam az új szerelésemben, egészen addig, míg hazafelé jövet nem találtam magam szemben a szomszéd fiúkkal.Köztük volt Matyi, a fő ellenségem is, aki rendkivűli módon tudott engem zrikálni, és akihez kicsit később olthatatlan szerelem fűzött, úgy hét éves korom táján....Nagy röhögés közepette vonultam, de nem értettem a röhögés tárgyát, csak szófoszlányok jutottak el a fülemig: figyeljétek a hamiskártyást....

 nap van még Karácsonyig... Úgy várom most, mint a gyermekek... Megmagyarázni sem tudom, hogy miért... azt hiszem, várom a Csodát... mert minden Karácsonykor Csodák történnek...

Ha van ilyen történeted, amit átéltél, megtapasztaltál, kérlek, oszd meg velünk Kedves!

Áldott, örömteli Hetet számodra, Ki olvasod most e sorokat!

Tündérörömöleléssel: RaSu TündérAnya

http://www.rasu527.eoldal.hu

 
 http://tunderanyak.network.hu

...kívánok számodra Kedves, Ki olvasod most e sorokat; kitartást, bölcsességet, humort  és alázatot a jelen dolgok felé; mert egyszer minden elmúlik... a vélt dicsőség is...

ezek illúziók, amik az egót hizlalják akkorára, hogy nem látjuk tőle saját leglényegünket...

RaSu TündérAnya...

Gulyás Lajos fotója és alkotása, viszont az én Unokám:

Olivér...

 2009. Október 25. A Számvetés, az Emlékezés Hava...

...micsoda Telek voltak! Volt egy pár ócska sílécünk a Bátyámmal, és mi hű, de nagyon! Aztán valahogy hazacűgölt, Édesapám meg hóval dörzsölte a lábamat, utána hideg vízzel...

A szüleim két világ voltak - és egy abszolút Univerzumot alkottak együtt...Anyai nagyapám;  - Apóka - az első világháborúban kilőtték a fél szemét, ezért fekete szatén szemkötőt hordott, hozzá kis kackiás ősz bajuszt, és sörtésre vágott, dús ősz hajat, és olyan orra volt, mint a mesékben a törpéknek, illetőleg olyan Télapós...s amikor fiatal volt, de már félszemű, találkozott a leendő Mamámmal, és így már a Jupiteren figyelmeztettek, hogy nemsokára - pár évtized - és átköltözhetek a Földre...Apai nagyapám;  ki viszont Angyalka nevű nagymamámmal találkozott - és amikor én megszülettem, és a névadó ünnepségről jövet azon vitatkozának, - a két nagyapám -, hogy ugyan vajh', melyikőjük is fogjon engemet, hát abban a fene fontos vitában fejre ejtettek...igaz, kissé hej'de illuminált állapottttyukban voltak mind a ketten, így aztán  az egyikőjük azt mondta; hoppá!; ő volt az apai Nagyapa, a MÁV Szimfonikusok karnagya és gimmáziumi zenetanár, a másik meg mondá, hogy azannya, - ő Apóka; műbútorasztalos...,  fölemeltek, leporoltak, ott a Posta előtt, de aztán csak bevittek az Egészségházba, mivel tényleg betört a fejem...így lett nekem vérkeresztségem 1952-ben...megelőztem az Országot négy évvel ebben...

ár

RaSu TündérAnya verse, Gulyás Lajos fotoalkotása, mellyel díjat nyert... Tiszta szeretettel bocsátom rendelkezésedre akkor, ha a képverset, mely energiavers, és saját szellemi alkotásom, melyet szerzői jog véd - feltünteted a nevemet, mint szerzőét és a beszerzési forrásoldalt...

Köszönöm...RaSu TündérAnya;Csatári Rózsa http://tunderanyak.network.hu

Áldott, örömteli Hetet Neked Kedves, Ki olvasod most e sorokat!

Rád gondolok...

ha nézem a gyertyalángot

és elmormolom

az áldott Miatyánkot...

Rád gondolok...

az évtizedek ködébe veszve

feszültél rá Te is a keresztre...

Rád gondolok...

az aggódó szeretetre

mi beleszövődött 

minden évtizedbe...

Rád gondolok...

mikor annyira fáj a Gyermekem...

Ha bántottalak,

...bocsásd meg azt nekem...

Rád gondolok...

Édesanyám!

a hiányod már nem fájdalom...

de hiányodat annyira fájlalom,

hogy Rád gondolok...

és ha mégsem...

Csukás István: Istenke...

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,

ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,

ki adtál életet, adj neki most álmot,

s mivel ígértél, szavadat kell állnod,

mert Ő mindig hitt, és sose kételkedett,

szájára suttogva vette a nevedet.

Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,

s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,

hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:

helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,

próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!

Áldott, örömteli Életet kívánok kedves!

Tündérörömöleléssel: RaSu TündérAnya...

Elfeledtük mára... az Ima Ereje... pedig Életünk sötét, könnyekkel, kínnal terhelt időszakaiban mindannyian Istenhez fordulunk, még akkor is, ha addig tagadtuk volna létét... Pedig Ő bennünk él... Mi pedig Benne... Hiszen ha valakit zavar ez a megnevezés, hogy Isten, gondoljon csak bele, hogy egy hatalmas, élő energiaáradatban él, ami az Univerzum... az az Univerzum Isten maga...

Csütörtök Jupiter napja

...a Kislányom haragszik rám...

...Ma valahogy érzékenyebb vagyok, mint általában, pedig az sem semmi... Bántanak dolgok, felnagyítom azt is, amin máskor lazán átlépek... Szoktál így lenni?... Kegyetlen... önmagamnak főként, hát még a környezetemnek... a Gyermekem haragszik rám... vagy történt vele valami... aggódom... olyan fokú aggódás van bennem, hogy szinte semmi mást nem látok meg az aggódásomtól... elfogult vagyok, tehát nem vagyok elfogulatlan...

Isten hozott Kedves erre az Oldalra... és tényleg...

... 30 év alatt igen sokan kerestek meg ezirányú problémáikkal... Ebből adok közre egyet:
...egy illető - ismert - férfi keresett meg, nem mentek a dolgai, mintha mindenütt falakba ütközött volna, semmi nem sikerült, stagnált, az, amiben híres lett, ingatlan, házasság, minden...

...Döbbenetes dologra derült fény: egy külföldi útja során egy kápolnánál egy idős asszony átka érte el - egy riválisa által...

A mai napon valahogy annyira, olyan hatalmas erővel ölelt át az Emlékezés... Közeleg az Eltávozottakra való megemlékezés ideje... Nem mintha nem emlékeznénk egy-egy illat, egy mozdulat, egy hang, egy régenvolt szempár csillogásának valahogyani megismétlődésére itt a jelenünkben, amikor érezzük; itt van velünk... Segít... még Onnan is...

 ...meggyújtunk egy-egy szál gyertyát, elmondunk egy-egy Imát... és ott időzünk azon régenvolt napon, amikor még meg tudtuk símogatni, amikor még egymásra tudtunk nevetni, amikor még...

"MAGA AZ ÚT A CÉL"...

Vándorlunk Spirituális Ösvényünkön, kitűzünk egy-egy Célt magunk elé, és gyötrődve, reménykedve, szemellenzős módon kapaszkodunk a Cél felé, remélve; ha azt elérjük, minden más lesz... és elérjük... és ott állunk kiürülve, céltalanul, ijedten, a nagy semmivel a kezünkben, reményvesztetten... ismerős az érzés?... nnaja, a vágy halála a beteljesülés... ez csak azért történik meg és csak azzal, aki nem figyel oda a saját fejlődésére az Útja során...

Amikor egyedül élünk...

cikk törölve...